Az Oszteo és ízületterápia egy komplex, több részfolyamatból álló eljárás.

Kézzel kivitelezett technikák alkalmazása a gerinc és a perifériás ízületek statikai elváltozásainak diagnosztizálására és kezelésére.

Nem helytálló az alternatív kezelések közé való besorolás, mivel hatásmechanizmusa a hagyományos orvoslás ismeretanyagán alapul. Az Oszteo és ízületterápia nem azonos a csontkovácsolással. A kezelés nem csupán az ízületek kimozgatásáról szól. Lényeges különbség, hogy minden kezelés diagnosztikával kezdődik, ami által konkrét képet kapunk egy adott ízület állapotáról, az ízület stabilitásáért vagy mobilitásáért felelős izomzat és a területet kitöltő kötőszövet állapotáról. Tehát az Oszteoterápia az egész szervezet működését, azon belül főképp a mozgásszerv-rendszer állapotát veszi figyelembe és e rendszer még reverzibilis (visszafordítható) funkciózavarainak célzott kezelésével foglalkozik. A mozgás-szervrendszer úgynevezett passzív (csontok, ízületek) aktív (izmok) és különböző járulékos elemek összessége. Működése csak akkor lesz tökéletes, ha az egészet felépítő részek egyenként is jól működnek.

Manuális diagnosztika jelentősége, célja:

"A véletlenül vagy találomra alkalmazott kezelés hatástalan és káros lehet"
A manuális diagnosztika célja, hogy a kialakult panaszról minél szélesebb körű információhoz jussunk, általa meghatározzuk az adott problémának legmegfelelőbb kezelési technikát,valamint kiszűrjük azokat az eseteket ,melyek már nem tartoznak az Oszteoés ízületterápia hatáskörébe, avagy e téren konkrét ellenjavallatot képeznek. A diagnózist minden alkalommal meg kell újítani párhuzamosan azzal, ahogyan a paciens reagál a kezelésre és állapota változik. Minél körültekintőbb a diagnosztika annál célzottabb és precízebb a kezelés

Manipulációs terápia célja:

Legfontosabb az ízületi blokk oldása, ízületi játék helyreállítása. (Az ízületi blokk lényegében az ízületi tokon belüli mozgások, más néven az ízületi játék kiesésében nyilvánul meg.) Következő lépés, az ízületi elakadást kiváltó, vagy annak következményeként kialakuló módosult izomfunkciók helyreállítása (izmok lazítása, nyújtása, erősítése, aktív trigger-pontok oldása). Végül a keringési zavarok okozta kötőszöveti feszülés oldása.

Az ízületi blokk:

A csökkent mozgékonysággal járó funkciózavarokat, funkcionális ízületi blokknak nevezik. A funkcionális ízületi blokk (FIB) klinikailag reflektórikus, megszüntethető ízületi mozgáskorlátozottság, amely különböző mechanizmusok révén, az ízületi játék kiesésében, az aktív mozgásterjedelem egy- vagy többirányú részleges csökkenésében, izomtónus fokozódásban, szenzoros és vegetatív tünetképződésben nyilvánul meg. Blokkoláskor általában az ízület fő mozgása részben, vagy egészben korlátozott. Leszögezhető, hogy minden klinikailag aktív blokkolás egy olyan ízületmechanikai deficitet jelent, amely a neuro-fiziológiai mechanizmusok útján motoros, érző és vegetatív tüneteket hoz létre. Az ízület mechanikus mozgáskorlátozottságáért több tényező lehet felelős: tartós adekvát helyzet, pszichés feszültség, „rossz mozdulat”, belső szervi zavarok, baleset.

Az ízületi tokon belüli mozgások (ízületi játék):

Két szilárd test közötti mozgásnak mindig előfeltétele valamennyi ”játék”, vagyis egy minimális mozgáslehetőség van azokba az irányokba is, amelyek nem a tulajdonképpeni funkciós irányoknak felelnek meg. Az ízületi játék fontos biomechanikai, diagnosztikai, valamint terápiás jelentőséggel rendelkezik. Megléte a normál ízületi mozgás alapfeltétele. Funkciós, és egyéb irányokban észlelhető, kis amplitúdójú, passzív ízületi mozgás. Csak passzív mozgatással vizsgálható. Az ízületi játéknak megfelelő mozgás aktívan nem hajtható végre. Kiesése esetén emiatt általában aktív mozgatással nem is állítható helyre! Az ízületek anatómiai felépítése magyarázza, hogy az ízületi mozgás egy adott pillanatában, a porcfelszíneknek mindig csak a terhelés alá eső részei érintkeznek szorosan egymással. Ennek következtében az egyes mozgástengelyekhez tartozó mozgások csak az ízületi tok, illetőleg szalagok bizonyos fokú nyújthatóságán, az ízülethez tartozó tónusos izmok ellazulásán alapuló ízületi játék, és a szinoviális folyadék kenő funkciója révén valósulhatnak meg gördülékenyen. Az ízületi játék kivédi az porc túlzott mértékü összenyomását, és a kapszuláris túlterhelést, valamint elősegíti a normál ízületi mozgás megvalósulását. A kóros körülmények elsődlegesen az ízületi mozgástartomány károsodását – főképp a csúszás kiesését idézik elő. Feszes ízületi állásban (izomfeszültség, és/vagy szalagfeszülés, stb.) az ízfelszinek nagy felületen történő szoros egymáshoz nyomódása akadályozza az ízfelszinek elmozdulását, és csökkenti az ízületi kenést. Ilyenkor mindenfajta mozgáskísérlet fájdalmat vált ki, ami másodlagosan helyi izomfeszültség kialakulásához vezet. Ez a folyamat lényegileg egy védekezés, a további ízületi mozgáskárosodás megelőzésének természetes útja.

Milyen problémák kezelésére alkalmas az Oszteo és ízületterápia?

A bevezetőben már említésre kerűlt, hogy az Oszteo és ízületterápia a mozgásszerv-rendszer funkciózavarainak manuális kezelésével foglalkozik. Azonban csak a visszafordítható funkciózavarok esetén várható el teljes gyógyulás. Az úgynevezett organikus betegségek (anatómiai változással járó betegség) kezelésében is igen jelentős állapotjavulás érhető el, viszont fontos tudni, hogy ez a javulás  az anatómiai elváltozások miatt csak átmeneti és a kezelést inkább karbantartás, illetve egyes betegségek esetén az állapotromlás késleltetésének céljából érdemes folytatni!

A kezelés az alábbi esetekben indokolt:

- Mozgásszervi fájdalmak (nyak-, hát-, derék-, végtag fájdalmak)
- Különböző beidegzési és keringési zavarok (érzészavar, karzsibbadás,
  lábzsibbadás, izomgyengeség, szédülés, puffadás stb.)
- Fejfájás (számtalan oka lehet, bizonyos esetekben más terápia szükséges)
- Mozgás tartományok beszűkülése
- Balesetek, sportsérülések, mütétek utáni rehabilitáció
- Vegetatív idegrendszer működészavarai pl.: pánikbetegség
- Porckorongsérv: Fontos! Csak protrusio és kezdődő gerincsérv esetén alkalmazható
- Oszteoterápiás kezelés. Súlyosabb tünetek esetén műtéti beavatkozás szükséges

Kontra indikációk, ellenjavallatok:

- a gerinc fejlődési rendellenességei
- traumás elváltozásoknál: lágyrész károsodás esetén 4-8 hétig nem javasolt
  a manipuláció, kemény rész károsodása esetén 6 hónapig ellenjavallt a terápia
- Csigolyacsúszás (Spondylolisis, spondylolisthesis) esetén az adott szegment
- Akut porckorongsérv gyöki tünettel
- A mozgás-szegmentum degeneratív, vagy daganatos betegségeinél
- Terhesség utolsó három hónapjában
- Lázas betegségek esetén
- Súlyos fokú csontritkulás és törési hajlammal járó egyéb csontbetegségeknél
- Stabilizációs fémrögzítéses gerincműtétek után egyéni megítélés alapján
  legalább 6 hétig
- Mindenféle akut gyulladásos és aktivált krónikus gyulladásos ízületi betegség esetén